Kvantumfluktuációk

Mi különböztet meg minket az állatoktól? Ez az a kérdés, ami már ősidők óta foglalkoztatja az embereket. Tudósok, költők, filozófusok gondolkodtak ezen már az emberiség hajnala óta, de a válasz nem tűnik biztosnak.

Eszközhasználat? Vannak olyan állatok, amik használnak egyszerű tárgyakat. A beszéd? A bálnák éneke ezerszer szofisztikáltabbnak tűnik a mi makogásunknál. Az agyunk? A delfinek agya sokkal barázdáltabb. Akkor mégis mi az, ami kiemel minket az állatok közül? Egyesek szerint a kultúra, a művészet.

A kultúrát és a művészetet sok helyen el tudják érni az érdeklődők és az erre szomjazók. Olvashatunk egy könyvet, megnézhetünk egy TV műsort, de mégis, a kultúrának léteznek olyan templomai, melyek egy helyen, koncentráltan tárják elénk embertársaink kreatív alkotásait. Ilyen helyek például a múzeumok.

Míg Baján éltem az volt a problémám, hogy nem igazán jutottam el ilyen helyekre. Szerencsére itt Budapesten már könnyebb az ember dolga. Nyáron megvolt a Hadtörténeti Múzeum, most pedig kulturális éhségünket enyhítendő ellátogattunk a Párizsi utcában található Erotika Múzeumba.

A helyszín (Párizsi utca 3.) könnyen megközelíthető a Ferenciek teréről vagy a Deák térről pár perc alatt gyalog. Eltéveszteni nem nagyon lehet, szép nagy cégér hirdeti a helyet. Miután belép az ember, balra a jegypénztár és a ruhatár kombó. Bevallom őszintén, először megijedtem, mert egy két méter magas, nagydarab kopasz csávó fogadott minket, de hamar kiderült, hogy egy hölgy a pénztáros, csak épp az emeleten ismertette a tárlatot egy angol párnak. Gyorsan leszaladt hozzánk, így meg tudtuk venni a jegyeket (fejenként 2500 pénz, nem a legolcsóbb, de a punci sosem volt az).

Megkért minket, hogy lent nézelődjünk, mert mindjárt végez és utána bemutatja nekünk is a kiállítást.

Eleget téve a hölgy kérésének, elkezdtünk körbejárni lent. Ami először szembetűnik az embernek, az a két méteres, tátongó óriáspunci. A magyarázó táblácska szerint Ciccolina csúnyájáról mintázták. Állítólag a művésznő részt is vett a megnyitón és személyesen dedikálta az alkotást.

A földszinti részen több vitrin volt elhelyezve, melyekben a legkülönfélébb dolgokat lehetett megtekinteni. Volt ókori, IX. századi kínai műpénisztől kezdve a magyar Playboy első számáig minden. Egy poszteren az Egyesült Államokban lévő, enyhén szólva is nevetségesnek tűnő szexuális törvények voltak felsorolva, míg egy másikon a világ többi tájáról gyűjtöttek érdekes törvényeket. Volt egy, amiben engedélyezték az állattal való közösülést, de csak akkor, ha az nőstény volt. Már nem emlékszem az országra. Lehet jobb is.

Ezek mellett számtalan kis képernyő volt kiállítva, amiken az 1900-as évek elejétől kezdve a 80-as évekig láthattunk különböző jeleneteket pornófilmekből. Azt hittem, már láttam mindent, de a kecskésnél ledobta az agyam az ékszíjat...

Nézelődésünket a kiállítást bemutató hölgy visszatérése szakította félbe, aki ez után elkezdett minket végigvezetni a tárlaton a megfelelő sorrendben. Közben természetesen magyarázta is, hogy mit látunk. Először nagy arccal azt gondoltam, hogy nem sok újat fog mondani. Tévedtem.

Rengeteg mindenről beszélt a hölgy, megpróbálok pár dolgot kiemelni, mert egyrészt nem emlékszem mindenre, másrészt akkor reggelig gépelhetnék.

A kiállítás elején, ami érdekes volt, az egy fotósorozat egy hölgyről, egész pontosan a felső testéről és a fejéről, akit maszturbálás közben fényképeztek. Talán egy tucatnyi kép lehetett a falon, sorban egymás után, minden kép a folyamat egy-egy kiragadott pillanatát ábrázolta. Szépnek találtam a sorozatot, nem volt HC pornó, mégis megfelelő erotikus kisugárzása volt ahhoz, hogy az emberben felkeltse a vágyat. A másik ilyen egy ~negyven éves édesanyáról készült fehérneműs kép volt, ami kifejezetten jól sikerült. A hölgy gyönyörű volt és ezt a képet is igényes erotika lengte át.

A másik érdekes rész a tapizós rész volt. Volt kiállítva pár tárgy, ami meg lehetett fogdosni. Ezek között volt két méretes műpénisz is, ezek fogdosásra nem éreztem nagy ingerenciát, viszont szerencsére volt műfenék és műcici is, sőt, egy majdnem komplett felsőtest is. A hölgy állítása szerint ez a mostani csúcstechnológia, tapintásra ez a legkellemesebb és egy fullos nő ebből az anyagból körülbelül egymillió forint. Bevallom őszintén, gyömöszölni tényleg kellemes érzés volt az anyagot, de mikor az ember végigsimította nagyon lehetett érezni a műanyagot.

Közben érkezett egy pár, ők kb. itt csatlakoztak be a túrába és utána végig együtt mentünk négyen. Btw., nem volt valami nagy forgalom. Nem tudom, hogy ez a hétköznapnak, az estének, vagy annak köszönhető, hogy az emberek prűdek. Mondjuk ezt utóbbit nem hinném, hisz Budapest a bűn városa, szóval itt tuti mindenkit érdekel a punci.

A tapizás után behatoltunk az óriás punciba. A hüvely egy kis folyosó volt, ezen át jutottunk be a földszinti kiállítás másik részébe. Itt már modernebb eszközöket találtunk. Még csak meg sem próbálom felsorolni a dolgokat amiket láttam, mert annyi féle gyönyörkeltő eszközt lehetett megcsodálni. Ami mégis megragadta a figyelmemet, a szokásos vibrátorokon kívül, az elektromos punciizgató nyalógép volt (azt hiszem ez volt a pontos neve), valamint a kifejezetten hölgyek számára készült plüss zsiráf, aminek a nyakába el lehetett rejteni egy rózsaszín vibrátort. Úgyhogy lányok, eddig meg tudtatok téveszteni a kis plüss állatkáitokkal, de ezentúl pontosan tudni fogom, hogy miért is van az aranyos kis zsiráf az ágy mellett. :-)

Ami számomra nagy újdonság volt, az a kéjtojás(???) vagy mi volt. Ez egy üreges tojás, amit a férfiember a makkjára húz, megnyomogatja és utána nagyon jó lesz. Biztos így van. Sose hallottam róla, annak ellenére, hogy a hölgy állítása szerint pár éve nagyon népszerű volt.

A péniszpumpákról (aki itt nem nevetett volna mint mi, Austin Powers-re gondolva, az szégyellje magát!) viszont rémisztő dolgokat mesélt, úgyhogy azt hiszem az az a dolog lesz, amit soha az életben nem fogok kipróbálni.

Természetesen nem maradhattak ki a guminők, gumiférfiak és a gumi állatok. Igen, gumi állatok. Itt a megdugható kacsánál dobtam egy hátast majdnem. De volt gumi bárány is.

A földszinten volt még egy gloryhole (A hölgy kérdésére, hogy ki nem tudja mi az, egyedül a pár lány tagja felelt egy „Azt hiszem tudom mi ez”-t. :-) ) és egy peep-show bemutató, valamint egy extrém szexuális perverziókat felsoroltató szekció is. Itt ismét rájöttük, hogy a japánok nagyon betegek. Nagyon. De tényleg. Ha láttok egy japánt, meneküljetek!

Ez után jött az emelet. Itt belecsaptunk a lecsóba, a S/M részleg következett. Itt ismét hallottam egy-két újdonságot. Kedvencem a fellógatható lepkebáb szerű szolga bőrszerkó volt. Abban tuti meghalsz. Azt meg, hogy a gázálarc miért S/M kellék nem is akarjátok tudni. Ami még kemény volt, az a domina WC. Igen, jól sejtitek, itt a domina testnyílásait elhagyó dolgok nem a fővárosi szennyvízhálózatba jutnak.

Miután túléltük a S/M szekciót, az utolsó rész jött, ami kissé könnyedebbnek tűnt a bőrszerkók és korbácsok után. Egyrészt megtekinthettünk pár ipari dugó gépet és egy japán(!!!) utazó aktatáskát, amibe egy műpunci volt rejtve. Hasznos is az, ha az ember a reggeli metrózás közben a farkára tudja húzni az aktatáskáját. Mondtam már, hogy a japánok betegek?

Végül, a terem másik felében a magyar erotika és pornó történetét lehetett nyomon követni kb. a rendszerváltástól. A kiállításon kiemeltek pár ismertebb színésznőt, pl. Michelle Wildot és Maya Goldot. Itt egy-két személyes tárgyukat is meg lehetett tekinteni. Koviról is volt pár kép, illetve kiállították „pár” általa készített film DVD és VHS borítóját is. A hölgy beszélt még a magyar pornó aranykoráról, (egy csomó díjat nyertek magyar filmek, köztük pl. a Porn Wars, ami egy Star Wars pornó paródia) illetve a sokak által elfeledett amatőr pornókról, amikben általában teljesen hétköznapi lányok szerepelnek, pl. a szomszéd kiscsaj vagy épp a kedvenc boltod eladónője. Megdöbbentő, hogy mekkora mennyiséget állítanak elő ezekből a filmekből 100%-ig amatőr „alapanyagot” felhasználva még manapság is Magyarországon. A relikviák kedvelői akár ki is próbálhatták Kovi egykori rendezői székét, valamint a türelmesek végig is nézhettek volna egy dokumentum filmet a pornófilm gyártásról. Mi ezt nem tettük meg, mert egyrészt nem volt kedvünk 40 percig ott ácsorogni, másrészt meg kb. el tudom képzelni, hogy zajlik a dolog.

Összességében azt tudom mondani, hogy számomra megérte a 2500 forintot az a kb. 1,5 óra amit ott töltöttem. A kiállítás a viszonylag sok pornó ellenére is elég igényes és a hölgy is élvezetesen mesélt a kiállított tárgyakról és képekről. Egy szó mint száz, ha érdekel az erotika és a szexualitás és nem rettensz vissza egy fél méteres műpénisz vagy egy megdugható aktatáska látványától, akkor ez a te kiállításod!

El lehet menni megtekinteni haverral is, úgy ahogy én tettem, de érzésem szerint ezt párral az igazi megnézni, hisz a kiállítás után így egy kis hancúr is összejöhet otthon. :-)