Kvantumfluktuációk

Nem akarom megmondani a tutit arról, hogy mi a legjobb mód a fogyásra és arra, hogy ismét formába kerüljön az ember. Csak a saját történetemet akarom elmondani, hogy velem mi történt.

Még gimisként elképesztően vékony voltam. 183 centimhez kb. 75 kiló voltam. Ennek több oka is volt. Az egyik, hogy az uzsonna pénzemet mindig félretettem és inkább könyvet vettem belőle pár hónap gyűjtögetés után, a másik, hogy heti három tesink volt, ahol rendesen kellett mindig dolgozni. Ezen kívül jártam kézilabdázni is, ott heti 2 edzés plusz hétvégi meccsek voltak. Emiatt nem igazán sikerült felhíznom. A lejtőn az egyetemen indultam el. Gyakorlatilag a heti testmozgás átment heti egy testnevelés kurzusba, amit kötelező volt teljesíteni, de kb. semmit nem ért. Úszással kezdtem, de hamar rájöttem, hogy a reggeli kelés nem nekem való, majd labdás kurzusra mentem át, ami azt jelentette, hogy egy órán keresztül bohóckodtunk valamit, majd hazamentünk. Ez nem sokat ért, ráadásul egész nap előadásokon ültem, a nap végén meg a koliban punnyadtam. Ehhez jött hozzá az egészségtelen táplálkozás, ami sok kenyeret, felvágottat és májkrémet takart, valamint rengeteg tésztás ételt, plusz olcsó alkoholokat. Így szép lassan a 75 kiló elkezdett felfelé menni és meg sem állt 90-95 kilóig. Pár év egyetem után elkezdtem fallabdázni egy barátommal, de teljesen rendszertelenül, így az sem segített sokat. Az egyetem végére szép lassan megközelítettem a 100 kilót. Utána Bajára mentem dolgozni, ott is egész nap punnyadás, kb. semmi sport. Kb. egy év után elkezdtem biciklizni, de az is heti 1-2 alkalom volt csak, úgyhogy az sem segített sokat. Utána jött Budapest, itt sem változott sokat a helyzet. Legalábbis az elején. A maximum testsúlyom 105-110 kiló körül volt.

A változás kb. 3 éve kezdődött, amikor kimentem Chilébe egy hónapra. Négy hetet töltöttem az Atacama sivatagban, ahol csak az volt, amit magammal vittem. Mivel nekem kellett megoldanom a kajálást, próbáltam olyan dolgokat venni, amik elállnak. Így a kenyér kiesett, pedig előtte minden nap lecsúszott vagy 30 deka belőle. De megoldottam a hónapot kenyér nélkül és rájöttem, hogy igazából így is lehet élni. Ezen kívül előtte szakítottam meg minden kapcsolatot azzal a lánnyal, akibe nagyon szerelmes voltam éveken keresztül. Így volt időm ezen is gondolkodni a sivatagban.

Miután hazajöttem, egyre többet hagytam el a kenyeret az étrendemből, illetve átálltam tejes kiőrlésű cuccokra. Ezen kívül az adagokat is elkezdtem csökkenteni. Majd barátaim noszogatására elkezdtem futni kb. két éve. Először csak sporadikusan, majd egyre rendszeresebben. Idén eljutottam odáig, hogy a hét részévé vált az, hogy lemegyek futni 1-2 nap. Ezen kívül idén februárban elkezdtem lejárni edzőterembe, szintén a barátaim noszogatására. Most már a heti 2-3 edzés is a normális hetem része. Ezen kívül az étrendemet is átalakítottam. A tésztát és a kenyereket teljesen elhagytam az étrendemből, még a teljes kiőrlésűeket is. Csak nagyon ritkán fogyasztom őket. Húsból főleg csirkét és pulykát eszem, ritkábban sertést vagy marhát. Kolbászt, szalámit, párizsit, májkrémet szinte egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán. Igyekszem minden nap egy kis gyümölcsöt is bevinni és egy kis joghurtot is. Köretnek főleg bulgurt használok, vagy barna rizst, illetve különféle zöldségeket vagy édesburgonyát. Az alkoholbevitelemet is minimalizáltam, most már maximum havi 1-2 alkalommal fogyasztok valamit, azt is mértékkel. A különféle rágcsákat is próbálom minimalizálni, több-kevesebb sikerrel.

A lényeg, hogy eléggé átalakult a napi rutinom és az étrendem. Ez elég sok tényezőnek volt köszönhető, de az egyik lökés mindenképpen a chilei út volt, illetve az, hogy elkezdtem továbblépni egy teljesen egyoldalú kapcsolatszerűségből, amiben én csak szenvedő alany voltam. Ezen kívül sokat segítettek a barátaim a változásban, illetve az, hogy elkezdtem különféle pszichológiai témájú előadásokra járni és hogy tudatosítottam magamban, hogy változtatni kell, különben nagy baj lesz. Egyébként nyilván azért is próbálok izmosabb és vékonyabb lenni, hogy tetszem a lányoknak. Itt egyelőre elég gyérek a sikerek, de azért volt már olyan nőismerősöm, aki megdicsért, szóval talán van remény.

Emellett persze el kell még mondanom azt is, hogy azért nem mindig sikerül tartani a diétát. Nekem is becsúszik néha egy kis plusz nasi, vagy több kaja, vagy valami olyan étel, ami nem pont egészséges. De a lényeg, hogy nem minden nap és hogy az idő többségében azért sikerül tartani nagyjából a diétát. Most 82 kiló vagyok, még van rajtam egy kis felesleges zsír, de már néhány izmom is kezd látszani, szóval a következő évre az a terv, hogy az izomarányt feljebb toljam. Remélem összejön.