Kvantumfluktuációk

Iskolás koromban, amikor a Rómeó és Júliához hasonló drámákat elemezgettük, mindig csak nevettem, hogy hogy lehet valaki olyan idióta, hogy megöli magát amiatt, hogy a nő vagy férfi, akit szeret, nem vele van. Totál hülyének gondoltam akkor ezeket a szereplőket, de sajnos az elmúlt években rá kellett jönnöm, hogy a magány és a viszonzatlan szerelem a világ legrosszabb érzései közé tartoznak.

Már leírtam itt párszor, úgyhogy nem akarom bő lére ereszteni azt, hogy kikbe és mikor voltam szerelmes. Most inkább az újabb fejleményekkel foglalkoznék.

Év elején voltam másodszor nyelvvizsgázni spanyolból és volt ott egy tök aranyos lány, akivel tök jól elbeszélgettünk. Végül némi segítséggel írtam neki utána arckönyvön és beleegyezett, hogy találkozzunk. Nagyon boldog voltam, mert előtte évekkel randiztam csak utoljára. Szerintem jól is ment a dolog, egy teázóba mentünk el és tök jól elbeszélgettünk. Viszont, amikor a második találkára hívtam el, közölte, hogy amúgy neki van egy spanyol barátja, kivel bonyolult kapcsolatban vannak, szóval velem a romantikus vonalon nem nagyon tud továbbmenni. Úgyhogy ő sajnos kiesett.

Valentin nap körül írtam egy hosszabbat, mert már nagyon nem bírtam a bennem lévő feszültséget kezelni. Kiraktam ide is és arckönyvre is. Nagyon sokan írtak, olyan ismerőseim, barátaim is, akikkel nagyon régóta nem beszéltem vagy találkoztam. Nagyon jól esett, hogy írtak nekem és hogy bátorítottak. De nem csak ők írtak. Rámírt egy nőismerősöm is, akinek megígértem, hogy ezek a dolgok nem kerülnek ki a netre, szóval csak nagyon minimálisan említem meg a történteket. Az volt a lényeg, hogy nem érezte már jól magát a kapcsolatában és ismerkedni akart. Nem pont olyan nő volt, akire én vágytam, de akkor eléggé kétségbe voltam esve és úgy voltam vele, hogy a punci az punci, és ha csak alkalmi szex lesz belőle, már az is végtelenszer jobb, mint ami előtte volt. Végül elég katasztrofális vége lett a dolognak, úgyhogy most már örülök is neki, hogy nem lett belőle semmi.

Utána elmentem életemben először Rapid Randira, majd még utána később még egyszer és jóval később még egyszer. Elég jó dolog a cucc, mert így több lánnyal randiztam ez alatt a három alkalom alatt, mint az elmúlt 34 évben összesen. Ami rossz, hogy minden alkalommal csak azok nem jelöltek vissza, akik a legjobban tetszettek. De minden alkalommal összejött legalább egy randi, sőt, volt, hogy három lánnyal is összemeccselődtünk. Volt, akivel csak egyszer találkoztam, voltak,a kikkel többször is, de végül senkivel nem lett semmi. Volt, akinek én mondtam meg, hogy sajnos annyira nem tetszik, hogy ebből legyen is valami, volt, aki az első találka után nem vette fel a telefont és volt, akivel egyszerűen csak elhalt a kommunikáció. Ez sajnos elég szomorú, de úgy tűnik, hogy ebből a három rapid randiból nem sikerült olyan lánnyal találkozni, akivel össze tudtam volna jönni.

A munkahelyemen, illetve annak vonzáskörzetében vannak lányok, akik nekem nagyon tetszenek, de ők vagy foglaltak, vagy nem érdeklem őket. 1-2-nél bepróbálkoztam az elmúlt években, de sajnos semmi. Van most is olyan itt, aki nagyon tetszik, de vagy túl fiatal, vagy van barátja, vagy nem érdeklem. Van, akiben inkább lelki társat látok és van, aki inkább fizikailag vonz. De sajnos ez most teljesen mindegy is.

És van valaki most, akinek határozottan tetszem és nekem is tetszett az illető. De ahogy jobban megismertem, sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem tudnám vele ebben a formában elképzelni az életem. Ami nagyon szomorú, mert itt tényleg azt gondoltam, hogy végre lehet valami.

Illetve van egy lány (nő), aki tipikusan az az eset, hogy idővel kedveled meg. Még ő mondta annak idején, hogy ismerkedne velem, de én barom állat a barátzónába raktam. Azóta nagyon nagyon sokat beszélünk, gyakorlatilag miden héten találkozunk és elmegyünk együtt valahová...de csak mint barátok. Az elején én tényleg, csak barátként tekintettem rá, de ahogy jobban megismertem, nagyon megkedveltem. Egészen annyira, hogy most már nem csak barátként tudnék rá tekinteni, sőt. A probléma, hogy nem tudom, mi történne, ha ezt elmondanám neki. Ő is társat keres és azt mondta, hogy most van valaki, aki nagyon tetszik neki és már a csókig is eljutottak. Ebbe nem szeretnék belekavarni. Illetve én szeretnék családot és neki ugyan van egy kislánya, de én szeretnék saját gyereket. Ő pedig kicsit idősebb, mint én és nem igazán szeretne már szülni, amit megértek. Úgyhogy nem tudom, hogy mi legyen.

Az elmúlt majdnem egy év randi tapasztalataiból az jött le, hogy vannak azért problémák. Van, ami rajtam kívül áll és van, ami nem. A rajtam kívül álló okok egyike, hogy nem találkozom elég ismerkedni vágyó lánnyal. Ezt úgy próbálom most megoldani, hogy elmegyek olyan randi eseményre, ahol többen vagyunk és hátha. Illetve a Cervantes Intézetbe is többet kellene járnom, mert nagyon sok a lány és legutóbb eléggé tetszett annak a párnak, akikkel beszélgettem, hogy csillagász vagyok, szóval talán lenne esélyem. Ezen kívül egyéb, engem érdeklő rendezvényekre kell még eljárnom, hogy hátha, ott sikerül ismerkedni. Legutóbb egy busz út alkalmával ültem le egy csinos lány mellé és megszólítottam és végigbeszélgettük az utat. Sajnos ott kiderült, hogy a lánynak van barátja és hogy most fog kiutazni hozzá külföldre. De ez is jelzi, hogy tudok lányokkal beszélgetni és hogy nem zavarnak el a picsába. Ezen kívül az ismerkedési skilljeimet is fejleszteni kell, magyarul, hogy ne csak ácsorogjak egy társaságban, mint fasz a lakodalomban, hanem hogy merjek beszélni meg elvegyülni. Lényeg a lényeg, még több lánnyal kell megpróbálnom ismerkedni, hogy tudjon dolgozni az a statisztika!

A másik csoportja a problémáknak belőlem fakad. Egyrészt, még mindig nincs elég önbizalmam, ami nem árt az ismerkedéshez, másrészt, valószínűleg túlzott elvárásaim vannak. Illetve ez utóbbiban nem vagyok 100%-ban biztos, mert vannak lányok, akik tetszenek és akikkel szívesen összejönnék, szóval szerintem teljesíthetőek azok a szerintem nem túlzó elvárások, amiket támasztok a nők felé. Másrészt viszont, ennyi nőből egyel sem sikerült összejönnöm és sokat én utasítottam el, ami megint inkább ezt támasztja alá.

Ezeken a dolgokon még el kell gondolkodnom. A társaságba járást mindenképpen csinálnom kell, illetve időt kell adom azoknak a lányoknak, akikkel eljutok randiig. Sajnos hajlamos vagyok pár alkalom után valakiről megállapítani, hogy lesz-e vele valami, vagy sem. És mint láttuk, van, hogy tévedek és ha több időd adnék a dolognak, akkor talán nem utasítanám el mindegyik lányt. Azt is végig kell még gondolnom, hogy a nagyon jó barátommal mi legyen. El merjem-e mondani neki, hogy nagyon megkedveltem, vagy inkább ne kavarjak bele az életébe.

A legjobban azt várom, hogy a nők két halmazának, azaz a nők, akik nekem tetszenek és a nők, akiknek én tetszem, legyen végre nem nulla elemű metszete.