Kvantumfluktuációk

Volt szerencsém a Perseida raj maximumának a környékén a Mátrában lenni, a Piszkéstetői Obszervatóriumban. Először nem akartam nagyon kimenni este és megnézni őket, de végül az egyik munkatársam is kiment és végül én is úgy döntöttem, hogy megnézem az eget.

A hiba az volt, hogy nem vele mentem ki, hanem egyedül. Gyönyörű volt az ég, pár perc után, mikor a szemem már hozzászokott a sötéthez, láttam a Tejút fehéres sávját, ahogy épp keresztülszelte az eget, az Androméda galaxis halvány derengését és az ikerhalmazt a Perseus és a Kassziopeia határán. Meteorokból sem volt hiány, bár fényeset csak keveset láttam. Minden esetre az élmény fantasztikus volt. És sajnos itt indult be az agyam, ami néha nem jó. Elképzeltem, hogy milyen lenne ezt a csodálatos élményt megosztani valakivel, akivel szeretjük egymást. Kiteríteni egy plédet az épület lapos tetejére, egymás mellé feküdni és csak nézni az eget és csodálkozni azon, hogy milyen gyönyörű az egész. Olyan jó lett volna. De nem volt ott senki, csak én és az éjszakai állatok.

Az utóbbi időben próbálok pozitívan nézni az életre, nem búslakodni és panaszkodni, hanem tenni azért, hogy jobb legyen. Ez sok szempontból sikerült is. Már aktívan sportolok: futok, edzőterembe járok. Fogytam és izmosodtam. Jobban nézek ki és egészségesebben élek. De a legfontosabb még mindig hiányzik. Egy társa az életben, akivel meg tudom osztani az élményeimet, aki ott van mellettem, akire számíthatok és aki számíthat rám. Ez hiányzik a legjobban és ennek a hiánya fáj a legjobban. Nem csak a szex hiányzik, bár az is nagyon rossz, hogy nincs, de egyáltalán az, hogy este ne egyedül feküdjek le aludni, hogy ne egy üres lakásba menjek haza minden nap, ezek azok, amik megkeserítik az életemet, még ha küzdök is azért, hogy ne tegyék.

Kipróbáltam a Rapid Randit, ami amúgy egy tök jó dolog. Kétszer voltam, mindkétszer visszajelöltek lányok és találkoztunk is. Van akivel sak egyszer, van akivel többször. De sajnos a vége mindnek ugyan az lett: egyszer csak nem hívtuk vissza a másikat és nem akartunk találkozni. Van, akinek én mondtam meg, hogy sajnos ezt nem akarom folytatni, míg más az én hívásaimra és üzeneteimre nem válaszolt egyszer csak. A lényeg, hogy ugyan találkoztam lányokkal, de nem sikerült senkivel összejönni, még egy éjszakára sem.

A probléma az lehet, hogy egyrészt lehet, hogy rossz helyen keresgélek, mert itt harminc és negyven közötti nők és férfiak találkoznak, és a legtöbb lány az vagy egyidős volt velem, vagy idősebb. Ez alapvetően nem lenne gond, de én még szeretnék saját gyereket és egy harmincöt vagy harmincnyolc éves nő már nem biztos, hogy akarna szülni ismét. Vagy először.

A másik probléma a számokkal lehet. Egyszerűen még így sem találkozom elég lánnyal ahhoz, hogy statisztikailag jó esélyeim legyenek. A kérdés az, hogy hol tudnék több lánnyal találkozni. Sajnos a munkahelyen nem. Akik ott tetszenek azok mind párkapcsolatban vannak, vagy nem érdeklem őket. Meg amúgy is elég kevés olyan lány van ott, aki jó lenne nekem. A Rapid Randin is max 10 lánnyal találkozik az ember és az eddigi tapasztalatok alapján egy alkalommal 2-3 lánnyal sikerült második randiig eljutni. Van egy másik esemény, a Lakat Party, ott sokkal több ember van és nagyobb a korosztály szórása is. Ott lehetnének az esélyeim. Lehetnének. Mert hogy ott nem ültetnek le a jelöltekkel, hanem oda kell menni mindenkihez, akivel beszélni akarunk. És ez az, ami soha nem ment nekem. De félek, hogy muszáj lesz megtanulnom ezt is, különben sosem lesz se szex, se barátnő. Ugyan ez igaz bármilyen random helyre vagy helyzetre. Rá kell vennem magam, hogy leszólítsak csak úgy lányokat. Másoknak működik, úgyhogy muszáj, hogy nekem is működjön. Csak gyakorolni kell sokat és nem szabad feladni.

Remélem jövőre a Perseidákat már nem egyedül fogom nézni, hanem egy kedves lánnyal, akivel szeretjük egymást, mert már annak a gondolata is rémisztő, hogy jövőre lesz tíz éve, hogy egyedül vagyok.